Kategóriák
Kutyabalesetek

Helyi viszonyok, szabályozás és hiányosságok

Tóth Árpád sétány. Tény: a sétányról fantasztikus panoráma nyílik a budai hegyekre és a városra – gazdaként élmény végigsétálni.

Városi legendának sem lenne utolsó, mégis tucatnyi dokumentált állatorvosi eset és gazdáktól érkezett beszámoló bizonyítja, hogy a kutyák egy részéből extrém viselkedést vált ki a várfallal határolt futtató.

Bár a skóciai öngyilkos hídhoz képest jelentősen kevesebb, csak a november óta gyűjtött adatok állnak rendelkezésre, de ezek alapján elmondható, hogy havonta több kutya ugrik fel a várfalra. A fal szerencsétlen kiképzése miatt többségük lezuhan a sokszor 8 métert is elérő, szakadéknak is beillő mélységbe. Hogy mi ennek az oka, arról több elmélet is született.

Van, aki szerint a szemtelen varjakat kergetik, így a kukák lezárása lenne a megoldás. Egy-két vélemény a falban rohangáló bogarakat, gyíkokat, mások a szagokat teszik felelőssé, például a környéken ólálkodó róka nyomát. Többen gondolják úgy, hogy a kutyák akadályként tekintenek a falra, amit szívesen átugranak.

Talán érzékcsalódás okozhatja a balesetsorozatot?

A legtöbb baleset a kijelölt – póráz nélküli – futtatókban történt a gazdák visszajelzései alapján, a Tóth Árpád sétányon és az Anjou bástyánál. Ezekben közös pont, hogy a hamis biztonságérzetet keltő várfal mögött nincs domboldal, csak meredek, 5-10 méteres mélység.

Több esetben a kutyák a semmibe ugranak a falon keresztül vagy  minden előzmény nélkül, hirtelen ugranak fel a falra, ahol akár be is pánikolhatnak a mélységtől vagy a kövön megcsúszhatnak.

A fák koronája viszont néhány helyen látszik, amit könnyű akár bokornak is nézni akár – vélik többen. Mások szerint – és számunkra is ez a legvalószínűbb megfejtése a jelenségnek -, hogy a kutyák meg akarják nézni, hogy mi van a fal túloldalán, hiszen számukra értelmezhetetlen “viszonylatba” kerülnek az éggel és a földdel. Úgynevezett “thin place” jön létre, amikor a fent és a lent határa nem egyértelmű.

Anjou bástya sétány és a várfal a kutya perspektívájából

Mivel a várfal kifelé lejt az eső elvezetése miatt, a kutyák nem látják a sétányról, hol van a fal vége és azt sem, hogy mi vár rájuk mögötte. A lendület viszi őket, és már nincs megállás. Pontosan úgy történik minden, ahogy a következő történetben az egyik gazdi elmesélte.

“2019. december 29-én történt, vasárnap este,  egy 3-4 év körüli bull típusú kutyus volt. Az Anjou bástyánál sétáltunk, boldogan meglódult, barátom mellett elrohanva felugrott a párkányra, ami csúszott, és kifelé lejt, így azzal a lendülettel a másik oldalon kb. a Riso étterem előtt a fal tövében landolt. A balesettől számítva olyan fél óra alatt műtőben volt. 3 órán keresztül műtötték, de sajnos olyan súlyos belső vérzése volt, hogy a műtétből nem ébredt fel.”

Miért pont a Várban történik?

A budai Várban található futtatók speciális adottságokkal rendelkeznek – hiszen a Budavár kerület is speciális. Egyfelől klasszikus értelemben nem nevezhetjük azokat futtatónak, hiszen két összefüggő sétányról beszélünk, melyek L-alakban csatlakoznak egymáshoz.

A zöldfelület nagyon elenyésző, a burkolat apró kockakő, ami nem csak károsan hat a kutyákra a mindennapos futtatása során, de a legkisebb pára, csapadék is csúszóssá teszi.  Egyetlen nagyobb füves terület található ezen a részen (a zászlónál), ahova azonban tilos kutyát beengedni.

Mindkét kijelölt terület behajtási engedéllyel autók számára is elérhető.

A sétáltatásra kijelölt területeket alacsony, védőkorlát nélküli és műemlékvédelem alatt álló várfal határolja.

A futtatók elhelyezkedése

A Tóth Árpád sétány a vár Tabán felőli oldalán található, és póráz nélküli sétára minden nap sötétedéstől másnap reggel 9 óráig vehetik birtokba a kutyások. 

A sétányt a Duna oldaláról házfalak és nyílt mellékutcák határolják, míg a Tabán felől egy dinamikus kutyának gond nélkül átugorható, 80-110 cm közötti várfal.

Folytatása a zászló után a Vár északi felén található 0-24 órás, póráz nélkül futtatásra kijelölt Anjou bástya, mely fekvése (északi) és a házak árnyéka miatt is hidegebb, párásabb szakasz. A kockakövek télen még meleg, napsütéses időben is csúsznak, a várfal teteje is nyirkossá válik, ami lehetetlenné teszi, hogy a lendületből érkező kutya megálljon a tetején.

A falakon nincs lehetőség megkapaszkodni, lassítani az esést, több méteres zuhanás következik, jobbára az aszfaltra.

Helyismeret nélkül érkező és az adottságokat nem ismerő gazdák így engedik el kedvenceiket legálisan, mert

kijelölt futtatókban sincs a balesetveszélyre figyelmeztető hivatalos tábla, sem hirdetmény.

A lezuhant kutyához lépcsőn lehet csak lejutni, minden szakaszon több száz métert kell megtenni egy-egy lejáratig, amelyek szintén nincsenek kitáblázva.

A várfal legalacsonyabb része csupán 67 cm magas.

Felmerül a kérdés, hogy miért működhet még ez a futtató, ha ilyen veszélyes?

Nem minden kutyára veszélyes a két budavári futtató, hiszen az egészen kis termetűek és azok, akik nem tudnak 70-80 cm-t ugrani a fal tetejéig, nincsenek kitéve a zuhanásnak.

Jellemzően a közepes-, vagy nagyobb testű, ösztönerős- és agilis fajtákból kerülnek ki az áldozatok. A zuhanás 50%-ban  – az ellátás ellenére is – halállal, 80%-ban műtétek, intenzív állatkórházi kezelések sorával végződik.

Erről itt írtunk részletesen>>